moksz Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Vissza 2018. január 24.

Álmodni, elhinni, dolgozni és célt érni – Janovszkaja Anna és Lukács Ádám

Óvatosan pozitív várakozással tekintenek a szurkolók a Janovszkaja Anna, Lukács Ádám jégtánckettős felfelé ívelő pályájára. Nem véletlen óvatos megközelítés, hiszen a mindig céltudatos, eltökélt Lukács Ádámhoz már korábban is nagy reményeket fűzött a magyar műkorcsolya és jégtánc közösség, ám a 21 éves korcsolyázó eddig nem igazán találta helyét – illetve leginkább megfelelő partnerét – nemzetközi porondon. Egészen mostanáig.

 

Beérik a munka

 

Juniorként Merkwart Szidóniával kezdte meg nemzetközi szereplését Lukács Ádám a 2011-12-es szezonban. Céljai azonban jóval komolyabbak voltak a sportágban, mint partnernőjének, ezért nem folytatták a közös munkát. Mindössze néhány hónapot kellett várni, és 2012 májusában már az olasz Carolina Moschenivel az oldalán készült a következő szezonra. Bár az eredményeket eleinte úgy tűnt, hozni fogják, ez az együttműködés sem bizonyult hosszú távon megfelelőnek, és egy „se veled, se nélküled” időszak után végleg elváltak útjaik. 2016 november végén találtak egymásra a 2015-ös junior világbajnok orosz Janovszkaja Annával, hivatalossá pedig december 25-én vált, hogy együtt fognak versenyezni, magyar színekben. Nagyon szerettek volna ott lenni már az idei olimpián is, ám a pótkvalifikációra még nem érett be igazán az idei programjuk, és bár az ötkarikás játékok ezúttal még kimarad, az elmúlt versenyeken, így az Európa-bajnokságon is több phjongcshangi résztvevőt maguk mögé utasítottak, ezzel a 14. helyen fejezték be a moszkvai megmérettetést.

 

Már a rövid tánccal várakozáson felül teljesítettek, óriási öröm volt a színfalak mögött, amikor lejöttek a jégről életük első közös nagy nemzetközi eseményén, amely Annának az első, Ádámnak a második Európa-bajnoksága volt összességében véve. Bár Ádám hátsérüléssel küzdött, a fájdalomcsillapítók és a kinetikus tapasz megtette hatását, és edzésről edzésre jobban mentek a programok, a versenyre pedig kicsúcsosodott formájuk.

„Minden elemet megcsináltunk tisztán, nem hibáztunk. Bejutottunk a kűrbe, úgyhogy nagyon örülök” – nyilatkozta Janovszkaja Anna még a rövid táncután. „Nagyon boldogok lennénk, ha a magyar csapat minden tagja olyan boldogan jönne le a jégről, mint mi most. Reméljük, hamarosan ez is eljön, de most boldogok vagyunk magunknak” – tette hozzá Lukács Ádám. Ezután pedig a kűr is fantasztikusan sikerült a kettős számára. „Sikerült még egy tiszta programot letennünk az asztalra, és ez volt a célunk. Mindenkinek az a vágya, hogy versenyről versenyre fejlődjön, ami néha sikerül, néha nem. Nekünk viszont most sikerült, és jócskán megjavítottuk idei legjobbunkat” – mondta a kettős férfi tagja a szombati hosszú tánc végén.

 

Sokat hozzátett teljesítményükhöz az is, hogy Novogorskban készülhettek három hetet edzőtársaikkal, Alexandra Sztyepanovával és Ivan Bukinnal, akik bronzérmesek lettek az Európa-bajnokságon. „Az egyik legjobb helyszín, lenyűgöző, minden körülmény adott. Nagyon köszönjük az orosz szövetségnek a lehetőséget, a magyarnak pedig a támogatást, hogy ott edzhettünk mi is”-mondott köszönetet Ádám. A duó célja, hogy a márciusi, milánói világbajnokságon még jobban szerepeljen.

 

Határ a csillagos ég


Ha hosszútávú, konkrét céljairól kérdezik, Lukács Ádám nem ad konkrét választ, de azt vallja: bármit el lehet érni. „Amiben hiszünk, az meg is valósítható. Először álmodni kell, utána hinni, majd nagyon keményen dolgozni, kitartóan, megszakítások és lehetőleg sérülések nélkül. Lehetünk a legjobbak is, ha elég keményen dolgozunk és eléggé tudunk hinni benne, akkor képesek is vagyunk megvalósítani”– szögezte le a Debreceni Sportiskola versenyzője.

 

Fontos lépés volt számukra, hogy ebben a szezonban rengeteg versenyen részt vettek, így meg tudták mutatni magukat a bíróknak, technikai specialistának. „Az átlagnál kicsit több eseményen voltunk ott emiatt, és bő két hét múlva is megyünk még a Torun Kupára. Azután a világbajnokságig már nem versenyzünk” – mondta el. „Hosszabb távú célunk az Olimpia lesz majd négy év múlva, és ha egészségesek leszünk, és jól megyünk majd, akkor még az azt követőn is szeretnénk ott lenni. Amikor kiderült, hogy nem mehetünk Pjongcsangba, nagyon sajnáltuk, de aztán tovább léptünk. Egy sportoló mindig akkor tud fejlődni, ha a múltat maga mögött hagyja, és a jövőbe tekint.  Pár nap múlva a minski verseny már sokkal jobban sikerült, egyből meglett a világbajnoki pontszám is. Keményen fogunk dolgozni, hogy legközelebb ne maradjunk le az Olimpiáról” – tette hozzá.

 

Az ilyen nehéz pillanatokban, mint amilyen az olimpiai pótkvalifikáció volt, nagyon sokat segít a sportolóknak a szurkolóktól érkező biztatás. „A rajongókat szeretjük, imádjuk! Minden sportoló életében a szülők a legelső rajongók, aztán a közeli barátok. Jó esetben utána kitágul ez a kör. A nehéz pillanatokban, amikor az emberben óriási stressz van, a biztató szavak, a pozitív energia, amit otthonról és a világ minden tájáról kapunk, felbecsülhetetlen. Csak megköszönni tudjuk!” – mosolygott.

 

A kapott szeretetet pedig igyekeznek meg is hálálni: nem csak a technikai fejlődésükkel szeretnék kivívni a bírók és a közönség elismerését, támogatását, hanem egyediségre is törekednek. „Nincs konkrét irányvonala programjaink stílusának, de szeretnénk jelentést közvetíteni, nem csak lekorcsolyázni az elemeket négy percen keresztül. Lehet filmzene, egy jó történet, bármilyen stílusú tánc, a lényeg, hogy legyen mondanivalója. Ezt szeretnénk átadni már idén is, számunkra az Operaház Fantomjának a mondanivalója a kitartásról, a szenvedélyről szól” – magyarázta Ádám. „A jövőre nézve is rengeteg ötletem van, hiszen a szabadidőm nagyrészét zenehallgatással, videók, jeges programok, parkett tánc vagy például modern balettelőadások nézegetésével töltöm, ez a hobbim is. Nagyon várjuk már a tangót, a következő szezon rövid táncát, az mindkettőnk mentalitásához közel áll, szeretnénk egy eredeti, átütő programot koreografálni. A kűrben is az ideitől merőben eltérő karaktert szeretnénk hozni, és olyan programot készíteni, amely évek múlva is megmaradhat az emberek emlékezetében. Nem csak a saját idei kűrünktől, hanem a mostanában világszerte divatos átlagtól is különbözni szeretnénk.”

 

Egymásra hangolva

 

Nem egyszerű igazán jó partnert találni, olyat, akivel a pályán, technikára is és emberileg is megvan az összhang, működik a jégen a kémia – márpedig e nélkül nehéz ilyen hamar kiemelkedő eredményeket elérni. Janovszkaja Anna és Lukács Ádám között viszont minden a legnagyobb rendben van. „Anna nagyon könnyű személyiség, könnyű vele együtt dolgozni” – kezdte a 21 éves jégtáncos.„Minden nap úgy megyünk fel a jégre, hogy mindenki tudja, mi a dolga. Ha rossz, ha jó napunk van éppen, úgy érzem, mindketten tudjuk kezelni a másik hangulatait. Én szenvedélyesebb vagyok, ki tudok borulni. Nehezebben élem meg, ha valami nem sikerül, mint ő. Anna tökéletes hidegvérrel kezel mindent, ami szuper dolog. Kiegészítjük egymást, ott vagyunk a másiknak jóban-rosszban, segítünk egymásnak. Ez az összhang az egyik kulcsa annak, hogy szinte minden versenyen sikerült eddig egy kicsit többet kihoznunk magunkból, vagy legalább azt, amit edzésen meg szoktunk csinálni. Ennek köszönhető, hogy nem omlunk össze a nyomás alatt” – fejtette ki.

 

De milyen szituációkban borulhat ki egy profi hozzáállású jégtáncos? Ádám erre is válaszolt: például, ha sokadszorra nem sikerül sokak mumusa, a twizzli. „Minden élsportoló szeret tökéletesen megcsinálni mindent. Ez egy idealista gondolat, hiszen lehetetlen elérni, amit pedig van, akinek könnyebb kezelni, és van, akinek viszont nehezebb. Nekem nehezebb, de ez nem feltétlenül rossz dolog, mert a kiemelkedő eredményhez maximalista hozzáállás szükséges – de az mindenképpen óriási segítség, hogy olyan partnerem van, aki ilyenkor meg tud nyugtatni” – osztotta meg. „Ha valami nem jön össze edzésen, mindig magamra vagyok mérges, sosem Annára vagy az edzőinkre. Ilyenkor megyek egy-két kört a csarnokban, kifújom a gőzt, aztán megkeresem Annát, megfogom a kezét, megpuszilom és folytatjuk a munkát – ő pedig angyali nyugalommal viseli ezt” – nevetett.

 

A párosoknál és a jégtáncosoknál előfordul, hogy a kettős női tagja felszed néhány plusz kilót, amely nehezíti az emeléseket. Anna és Ádám esetében azonban ettől sem kell tartani, mivel a lány nagyon önmegtartóztató életmódot folytat. „Borzasztóan tudatos, minden szempontból, amely a sporthoz való profi hozzáálláshoz kell. Szigorú diétáját önmagának állítja össze, és maximálisan be is tartja, pedig senki nem kényszeríti rá. Néha még próbálom is csokival tukmálni, meg az oroszok hagyományos palacsintájával, de nem szokott összejönni. Kicsit sajnálom is őt ezért, de úgy tűnik, hogy ilyen a lányok élete ebben a sportban” – mesélte Ádám, és szavaiból kihallatszik, hogy mennyire büszke partnernőjére.

 

Alig több, mint egy év alatt már közös, verseny előtti rituáléjuk is kialakult. „Ugyanúgy szoktunk bemelegíteni, ahogy az edzéseken is, nap, mint nap. Először szárazon, külön-külön, majd még mindig szárazon többször átvesszük a programot. Utána megfogjuk egymás kezét, keresünk egy kicsit nyugodtabb, elhagyatottabb helyet, ahol magunk lehetünk – már amennyire az adott csarnok engedi – és kéz a kézben, sétálás közben nyugtatjuk egymást. Megpróbáljuk átbeszélni, melyek a céljaink az aznapi programmal, mit szeretnénk átadni a bíróknak. Elmondunk pár olyan gondolatot egymásnak, amely már bevált, és tudjuk, hogy segít ellazulni” – mondta.

 

Nos, eddig úgy tűnik, ez a módszer be is vált. Az Európa-bajnoki 14. helyezésük legalábbis ezt bizonyítja, és reméljük, a milánói világbajnokságon, márciusban ismét remek eredménnyel örvendeztetik majd meg a szurkolókat – és önmagukat.

Pure sports Ice Cube Papírmadár Seat
X