moksz Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Vissza 2018. január 18.

Alexander Maszljanko: „Korcsolyázás nélkül nem teljes az életem!”

Az orosz származású Alexander Maszljanko Budapesten született, ott is nőtt fel, és szeretett bele a műkorcsolyába, életre szólóan. A 2018-as moszkvai Európa-bajnokságon immár másodszor képviselhette Magyarországot a kontinensviadalon. Sérülés után, büszkén állt ki a jégre, és vívta ki a bírók elismerését – még rontott ugrása ellenére is. Ez volt az egyetlen hibája, így a már éppen nem junior korú versenyző 33. helyen végzett.

Két hét alatt újra formában

Bokasérülés hátráltatta Alexander Maszljanko Európa-bajnoki felkészülését, ám tavalyi, jóval komolyabb sérülésének tapasztalatait segítségül hívva két hét leforgása alatt előhúzta azt a formát, amellyel karácsony előtt a Négy Nemzet Bajnokságon versenyzett. „Tudtam, hogy nem lehetetlen megcsinálni, de nagyon sokat jelent számomra, hogy így fel tudtam készülni, büszke vagyok rá” – mondta el a 19 éves sportoló, miután lejött a jégről. „Az előző, jóval komolyabb bokaszalag sérülésem után sokkal nehezebb dolgom volt, hiszen az volt az első, nem volt könnyű kijönni belőle. Viszont sokat erősödtem akkor sportolóként, mentálisan, motiváltabb lettem. Ez most segített, nem kételkedtem abban, hogy itt tudok majd lenni. Büszke vagyok rá, hogy két hét alatt ugyanolyan formába lendültem, mint ahogyan az országos bajnokságon versenyeztem.”

Bár edzője, Akopyan Gayane úgy látta, hogy Alex nagyon izgult a verseny előtt, a magyar korcsolyázó nem így érezte. „Az első Európa-bajnokságom, két éve Pozsonyban sokkal nehezebb volt, hiszen először éltem át ezt a hangulatot, tapasztaltam meg egy ekkora verseny légkörét. A kisebb kupák egészen másmilyenek” – emlékezett vissza.  „Most nem izgultam annyira és bár nem tudtam, milyen lesz itt Moszkvában, edzéseken éreztem egy kis nyomást, a versenyen már könnyedén, felszabadultan futottam” – osztotta meg érzéseit az UTE műkorcsolyázója.

Bár koncentrációs kihagyás miatt rontotta a tripla rittbergert, az összes többi eleme kitűnően sikerült, sőt, forgásaira a legmagasabb és lépéssorára is kifejezetten erős technikai szintet kapott a paneltől, a bíróktól pedig pozitív értékeléseket – ez azt jelenti, hogy átlagon felüli volt az elemek kivitelezése. „Az ugrásba való belemenetelnél egy pillanatra sajnos nem figyeltem… Sajnos, emiatt sokat levontak, hiszen ez a második pontszámban, amelyben az elemek minőségét és az előadást értékelik, szintén meglátszik. 52-nél szerezhettem volna több pontot is. Viszont minden másra pozitív visszajelzéseket kaptam. Azt mondták, jó volt nézni, mert látszott rajtam, mennyire élvezem!” – derült fel Alex arca.

A belső tűz viszi előre

A kedves és szerény Alexandernek élete a műkorcsolya. „Ha korcsolyázok, visz előre a tűz, szeretem megmutatni, kifejezni a karaktert, amelyet éppen el kell játszanom a programomban. Ha nem edzek legalább naponta egyszer, akkor azt érzem, hogy valami hiányzik. Mindig jégen szeretnék lenni, nem tudok élni e nélkül. Ha éppen pihenőidőszak van, nem teljesek a napjaim. Rossz érzés, nem szeretem átélni” – magyarázta lelkesen.

Edzőjével, Akopyan Gayane-val való közös munka szerinte olyan, mint bármely normális edző-tanítvány viszony: az edzések hangulata néha nagyon jó, néha átlagos és persze előfordul az is, hogy veszekednek egymással. „Viszont már annyira ismer engem, hogy csak rám néz, s egyből tudja, milyen állapotban vagyok. Izgulok-e, edzés vagy versenyhangulatom van, felkészültnek érzem-e magamat vagy sem – ez nagyon jó” – tette hozzá mosolyogva.

Az utóbbi időben Hoffmann Nóra készítette neki a koreográfiákat – nincs ez másként a rövidprogramjával sem, amelyet az angol nyelven Perhaps, Perhaps, Perhaps címmel ismertté vált latin tangó eredeti, spanyol nyelvű verziójára, a Quizas, Quizas, Quizas-ra fut. „Az edzőm mondta, hogy legyen valami új, latinos témám. Először nem éreztem annyira, nehéznek tűnt, de belerázódtam és a bírók is értékelik. Most már tetszik a stílusa, és mindenki mondja, hogy jól áll nekem” – mesélte. „Érdekes Nórával dolgozni, nagyon pozitív személyisége van, könnyeden és lazán nézi a dolgokat és ez néha nagyon jól jön. Eddig minden programra, amelyet ő rakott össze nekem, elismerő visszajelzéseket kaptam – a bíróktól, az edzőktől, a magyar szövetségtől egyaránt. Érdekes, egyedi mozdulatokat és lépéseket talál ki: nincs ez másképp a tangóval sem” – fejtette ki.

Nincs konkrét példaképe, saját bevallása szerint minden top korcsolyázótól azt igyekszik ellesni, amelyben az illető a legerősebb. Koreográfia, ugrástechnika, hajlékonyság, kitartás, akaraterő… „A mostani versenyzők közül a japán Juzuru Hanyu és Daisuke Matchida, illetve az amerikai Jason Brown és Adam Rippon korcsolyázást szeretem a legjobban, a nagy legendák közül pedig Jevgenyij Pljuscsenko és Stefan Lambiel a kedvenceim” – nevesített azért néhányat a legjobbak közül. Az edzők között pedig a sikergyáros Eteri Tutberidze és a junor világbajnok Nathan Chen edzői gárdájának módszereit próbálná ki a legszívesebben.

És mi Alex nagy célja? Ezt is elmondta: az olimpiai kvóta! „Nem fogom úgy befejezni az élsportot, hogy nem jutottam ki legalább egyszer olimpiára. Nem is számít igazán, hogy itt milyen eredményt értem el. Tovább fogok korcsolyázni, fejlődni, nagy versenyeken indulni. Ezt szeretem, nem akarok mást csinálni!”

Alex a 2018. évi műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságon a rövidprogramban a 33. helyen végzett, így nem mutathatja be a kűrjét Moszkvában.

(fotó: ©International Skating Union (ISU)

Pure sports Ice Cube Papírmadár Seat
X