moksz Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Bajnokaink

Műkorcsolya története

 

A “Műkorcsolya világversenyek Magyarországon”, melyeket 15 alkalommal rendezett Szövetségünk vagy jogelődje. Összefoglaló ide kattintva olvasható!

dr_kresz1869. december 2-án a dunaparti Steingassner Kávéházban ült össze dr. Kresz Géza – a budapesti önkéntes mentőszolgálat megalapítója – kezdeményezésére az a kis társaság, melynek célja a “Pesti Korcsolyázó Egylet” megalapítása volt. Még ez év decemberében a városligeti tó partján felépítették azt a kis “fabódét”, melyben az egyesületi élet megkezdődhetett. A korcsolyázás megkezdésére, a fagy beálltáig azonban egészen 1870. január 27-ig várni kellett és ezután 1870. január 29-én nyithatták meg első ízben a városligeti jégpályát. A műkorcsolyázás kezdetét 1871. január 6-tól számíthatjuk, amikor az amerikai Jackson Haines – a “műkorcsolyázás atyamestere” mutatta be “csodálatos művészetét”. 1872. január 6-7-én újból fellépett és az ő fellépésének köszönhető, hogy a korcsolyázók körében hamarosan tért hódítottak a különféle táncok és a jégpálya valóságos táncteremmé alakult át.

Ezt megelőzően a magyar korcsolyázósport első hivatalos versenyét az 1871. évi december 17-re datáljuk, amikor is a BKE rendezte az első versenyét a Városligetben. Külön az Urak és külön a Hölgyek számára. Az “Urak versenye” egy gyorsasági és egy “ugrató” számból állt, míg a hölgyek szintén a korcsolyázás “művészetében” szerzett tudásukról tehetnek tanúbizonyságot. A múlt század nyolcvanas éveiben a mai fogalmaknak megfelelően, mint már versenyzőkről szólhatunk Jungfer Matild és Robonczy Gedeon táncospárról és ugyancsak Áldási Imréről – emlékezik meg az egykori krónikás, – mint az első gyorskorcsolyázóról.

A műkorcsolyázás az akkori fogalmak szerint rohamosan fejlődött és 1892-ben Földvári Tibor és még a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség megalakulása előtt, a Bécsben rendezett Európa-bajnokságon 2. helyezést ért el, majd 1895-ben Európa-bajnoki győzelmet aratott. Ezen sikerek eléréséhez hozzájárult a jégpálya és a korcsolyacsarnok fejlesztése. 1875-ben épült az első állandó csarnok, majd 1893-ban a Lechner Ödön – híres magyar építész – által tervezett és a mai napig is létező (időközben több ízben, de mindig az eredeti stílusnak megfelelően bővített) műemléknek számító egyesületi székház (csarnok) került megnyitásra.

Városligeti_műjégpálya

foldvaryItt kell megemlíteni, hogy 1892-ben a Budapesti Korcsolyázó Egylet
egyike volt annak az 5 alapítónak, akik létrehozták az ISU-t, a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetséget (International Skating Union). Magyarországot az ISU alapítása után 3 évvel, 1895-ben az a megtiszteltetés is érte, hogy Elnöksége tagjává választották Szent-Györgyi Imrét, a BKE Sportbizottságának első elnökét.
Földváry Tibor Európa-bajnoki szereplései megindították a magyar műkorcsolyázás első “aranykorát”. Ehhez az indíttatást az 1894/95-ös idénytőkl számítják, amikor “versenykorcsolyákat” hozattak külföldről és megkezdték a “rendszeres” tréninget. A műkorcsolyázók első edzője – az Egylet felkérésére – az osztrák Frey Lipót volt (1894-1895). Majd az 1898-as szezontól Selbert Viktor mestert kérték fel a műkorcsolyázóink felkészítésére, ugyanakkor a gyorskorcsolyázók felkészítésére a berlini Fabian Miksát kérték fel, majd őt a norvég Peter Oestlunk váltotta fel. 1901. és 1907. között a különböző nemzetközi versenyeken Márkus Jenő, Uráry Sándor, Kronberger Lili ért el dobogós eredményeket. A gyorskorcsolyázásban is beindult az élet, hisz az 1895. évi Európa-bajnokság megrendezése után, már másodízben 1900-ban is Budapest kapta a rendezés jogát. Szabó István volt az első versenyző a gyorskorcsolyázásban, aki világbajnokságon indult 1898-ban Davosban: 500 méteren 8., míg 5000 méteren a 9. helyezést érte el. Őt követték Péczeli Andor és Manno Miltiades, valamint Wampetich Imre, – akik számos nemzetközi versenyt nyertek a századfordulót követő években.
kronbergermeray
A magyar korcsolyázósport kiemelkedő eseménye volt az 1900-as esztendő, amelyben megrendezték az első műkorcsolyázó és gyorskorcsolyázó bajnokságot. A műkorcsolyázás (1900. január 20-21.) első magyar bajnoka Wein Árpád volt, a gyorskorcsolyázásban pedig Péczely Andor volt az első nemzeti bajnokunk. Mivel 1924-ig a műkorcsolyázásban csak férfi bajnokságot tartottak, azon nők részvételét is megengedték. Így Kronberger Lili három bajnokságot is nyert. Az igazi nagy eredmények 1906-tól jelentkeztek, midőn a világbajnokságokon Kronberger Lili négy (1908-1911), Méray Horváth Opika három (1912-1914) világbajnokságot nyert. Szende Andor pedig dobogós helyeket ért el. Péczely Andor a gyorskorcsolyázásban másodszorra 1901-ben is bajnokságot nyert, majd őt követték sorrendben egymást váltogatva Manno Miltiades és Wampetich Imre, s közülük Manno volt a legszorgalmasabb, aki 1909-ig négyszer nyert bajnokságot. Ugyancsak ő vett részt az 1903-ban Szent Péterváron (Oroszország) a Világbajnokságon, ahol 500 méteren a 3. helyezést érte el, míg 5000 méteren sajnos bukott és a versenyt feladni kényszerült.

Az 1908-as esztendő nemcsak az eredmények szempontjából volt jelentős év – ez év végén, december 27-én alakult meg a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség nyolc egyesület részvételével. Az újonnan alakult szövetség és a BKE 1909-ben rangos események rendezését vállalta: a Női Világbajnokság és a Gyorskorcsolyázó Európa-bajnokság rendezését (január 23-24.). Mint ismeretes Kronberger Lili világbajnokságot nyert, a gyorskorcsolyázásban Manno Miltiades 500 méteren 5. volt.

A nemzetközi korcsolyázósport szempontjából nagy jelentősége volt az első szabadtéri műjégpálya megépítésének Bécsban 1908-1912. között. A BKE és a MOKSZ is már 1912-ben meg akarták építeni a budapesti műjégpályát, de sajnos az időközben kitört I. Világháború nemcsak ennek megépítését tette lehetetlenné, hanem az egész sportág hanyatlását is magával hozta. 1914-1922-ig nem rendeztek sem bajnokástot, sem nívós magyar versenyeket. A lassan szerveződő korcsolyás életet a jéghiány is kínozta, így például az 1923-as bajnokságot egyik sportágban sem tudták megrendezni.

A MOKSZ háború utáni első közgyűlése 1919. február 8-án tudott összeülni, amelyen mindössze hat budapesti egyesület képviseltette magát.

A jeges sportág szomorú helyzetét a “Jég” című lap egyik cikke (1920. XII. 5.) így jellemzi: “A korcsolyázó sportnak a háború nyomán édes kevés vagyona maradt. Gyorskorcsolyázóink nincsenek évek óta. Műkorcsolyázóink úgy a női, mint a férfi műkorcsolyázásnak nincsen sukkrescenciája: az előbbi bajnokok pedig már nem versenyezhetnek és ha nem versenyezhetnek nem tudjuk, hogy miként viszonyulnak a haladó külföldhöz. Még ennél is sivárabb a helyzet az anyagiak terén. A műjégpálya terve olyan mértékben, mint 1914-ben terv volt, évek múlva sem lesz megvalósítható. Jó ha a természetes jégpályákat fenn tudjuk tartani… Mindez végeredményben a sport fejlődését gátolja, hogy ne mondjuk lehetetleníti.”
rotterekEzen a helyzeten változtatott a Műjégpálya 1926. november 26-i megnyitása, ami lehetővé tette, hogy sportolóing idényenként 105 napon keresztül edzenek és ez 1929-re a páros műkorcsolyázásban meghozta az új “aranykor” kezdetét. 1929-ben a BKE 60 éves jubilieuma alkalmából itt rendezték a női és a páros világbajnokságot, melyen az Orgonista-Szalay párosunk bronzérmet nyert és a Rotter-Szató páros az 5. helyen végzett. Párosaink a következő években számos aranyérmet nyertek: 1930-ban és 1931-ben az Orgonista-Szalay kettős Európa-bajnokságot, 1931-ben, 1933-ban, 1934-ben és 1935-ben a Rotter-Szollás pár világbajnokságot nyert. Ezután jelentkeztek a férfiak: Vadas, Kertész, Pataky, Terták, akik a II. Világháborúig több ezüst- és bronzérmet, valamint jó helyezéseket értke el az Európa- és Világbajnokságokon. A Rotter-Szollás pár 1932-ben és 1936-ban bronzérmet, ugyancsak 1936-ban a Szekrényesi testvérpár 4., egyéniben Terták a 8. és Pataky a 9. helyezést érte el a Téli Olimpiai Játékokon.

tertak1941. és 1944. között csak a Magyar Bajnokságok jelentettek versenyzőink számára sikereket. Ezeken jelentkeztek már a háború utáni újabb bajnokságokban (EB, VB, Olimpia) nagy sikereket arató műkorcsolyázó versenyzőink: Király Ede, Saáry Éva és Marika, Kékessy Andrea, valamint a gyorskorcsolyázó Pajor Kornél.

Sajnos 1940-től 1947-ig az ISU nem rendezett sem EB-t, sem VB-t, csak az 1945-ben újjászervezett MOKSZ küldhette el 1948-ban versenyzőit az EB-re, VB-re és az Olimpiára. Az ISU 1947-ben kezdte meg újbóli működését, de Magyarországot a Szövetséges Hatalmak nyomására nem vették vissza, tagságát csak 1947 nyarán kapta vissza.

1944-ben a Szövetséges Hatalmak megkezdték országunk és fővárosunk bombázását. Ennek során sajnos a Városligeti Műjégpálya súlyos károkat szenvedett, úgyhogy 1945-ben nem lehetett használni, így a bajnokságok is elmaradtak.

Szalay Sándor a MOKSZ és a BKE új elnöke, Balázs Zoltán, Erdős Jenő hathatós munkájának köszönhetően 1945 őszén újból működött a műjégpálya nagyobbik része és így versenyzőink folytathatták az edzéseket, melyek eredményei már 1948 sikereiben mutatkoztak meg.

A háború alatt az USA korcsolyázói a rendelkezésre álló számos fedett pályán zavartalanul készülhettek a VB-kre és az olimpiára. Bár már a háború előtt kiderült, hogy fedett-pályás 10-12 hónapos edzés szükséges ahhoz, hogy a világszínvonalat tarthassuk, a MOKSZ és a BKE a nagyon nehéz viszonyok mellett is meg tudta szerezni azt az anyagi alapot, ami a színvonal tartásához szükséges volt. Így a legnagyobbak a magyar jégidény előtt és utáni londoni fedett-pályán folytathatták edzéseiket.

nagyek

Ennek köszönhetően az 1948. évi Európa-bajnokságon, amelyen akkor még az amerikaiak is indulhattak, Király Ede az egyéni számban a 4. helyezést érte el, míg a párosban Kékessy Andreával győztesek lettek. Kékessy Andrea indult az egyéniben is és 7. lett az igen erős mezőnyben. A Szombathelyről Budapestre átköltözött Nagy Marianna és Nagy László első nemzetközi versenyükön a 6. helyezést érték el.

Az 1936-os olimpia után újra részt vehettünk a St. Moritz-ban rendezett V. Téli Olimpiai Játékokon. Király Ede műkorcsolyázásban a 5. helyezést, míg párosban Kékessy Andreával 2. helyezést ért el – ami az eddigi legjobb téli olimpiai eredménynek számított, – és ugyancsak párosban a Nagy testvérek a 7. helyezést szerezték meg. Pajor Kornél a gyorskorcsolyázók tízezer méteres távján a 4. helyen végzett és ezzel belépett a világklasszisok sorába.

A magyar korcsolyázósport “aranybetűs” éve 1949. volt. Műkorcsolyázásban versenyzőink az Európa-bajnokságon és a Világbajnokságon is taroltak: Király Ede és Kékessy Andrea a párosban aratott kettős győzelme (VB és EB arany), továbbá Király Ede egyéni második és a Nagy testvérpár 4. helyezése a VB-n, majd az Európa-bajnokságon megismételte Király Ede a teljesítményét és egyéniben második lett, míg partnernője egyéniben a 10. helyen végzett. De a Nagy testvérpár EB második helyezése feltette a koronát a magyar műkorcsolyázók teljesítményére. De a gyorskorcsolyázók sem adták alább, hiszen a sportág egyetemes történelmében először magyar világbajnokot avattak Pajor Kornél személyében.

Az 1950-es esztendő a sportszövetségek és az egyesületek életében fordulatot jelentett Magyarországon, hiszen az államosítás megszüntette a Szövetség önállóságát és az egyesületeket a szakszervezetek keretében utalta. Ezen szervezeti változás okozta nehézségek ellenére élversenyzőink a műkorcsolyázásban: Király Ede és a Nagy testvérpár Oslo-ban Európa-bajnokságot nyert, majd Londonban a VB-n Király a második, a Nagy testvérpár pedig a harmadik helyezést érte el.

A változás folytán a szövetség elnökévé Mestyán Jánost, az Akadémia Nyomda igazgatóját nevezte ki az OTSH, aki megértéssel és sok jóindulattal látott hozzá még eddig szokatlan beosztásának, és így megkönnyítette az új szervezetbe való beilleszkedést. A Műjégpálya igazgatója Pete Vince lett, aki hasonlóan nagy igyekezettel látott hozzá és a majdan évtizedeken át tartó beosztásának ellátásához.

De az 1950-es évnek volt még egy kellemetlen eseménye, ami a műkorcsolyázásra nagyon rossz hatással volt. Ugyanis Király Ede disszidálása igen szomorú következményekkel járt. Király Ede egész családját: anyját, nagynénjét, fivérét és még az edzőjét is Dillinger Rudolfot is, – aki egyidejűleg a Nagy testvéreket is edzette – internálták. Sőt hasonló sorsra jutott Kékessy Andrea családja is, bár ő még az 1949-ben sporttevékenységétől függetlenül ment át “illegálisan” a határon, és férjhez ment egy Kanadában élő magyarhoz. Az internálásokon túlmenően az OTSH nem engedélyezte, hogy a magyar műkorcsolyázó az 1951. évi VB-n és EB-n, valamint nyugaton rendezett nemzetközi versenyeken részt vehessen.
A világversenyeken való részvételünknek ez a teljesen indokolatlan megszakítása jelentősen megnehezítette versenyzőink további jó szereplését is. Szollás László – a négyszeres világbajnok – átvette a Nagy testvérek edzésének irányítását, és “amatőr-edzői” nagy szakértelmével biztosította, hogy a páros Európa és a Világ élvonalában maradjon. Így az 1951-es év a magyar korcsolyázósport életében világverseny mentes évnek számítna, ha versenyzőink zöme nem indult volna Romániában, Poljanában megrendezett Főiskolai Világbajnokságon, amelyen mind műkorcsolyázóink, s mind gyorskorcsolyázóink eredményesen szerepeltek.

Az 1953-as versenyszezon a műkorcsolyázóink számára ismét az előrelépést hozta, hiszen a Nagy testvérpár EB-n a második helyezést érte el, ugyanakkor új generáció bontogatta szárnyait: Czakó György, Szenes István, Vida Gábor, – míg a hölgyeknél Jurek Eszter, Szőllösi Éva, Pálinkás Hedvig – akik szintén megkezdték a nemzetközi szereplést.

Az 1955. ismét nevezetes esztendő a magyar műkorcsolyázás életében: a MOKSZ rendezte meg az 1955. évi Európa-bajnokságot a Városligeti Műjégpályán, ahol a Nagy testvérek Európa-bajnokok lettek. Szenes István itt mutatta meg “oroszlánkörmeit”: az EB részvétele során a 6. helyezést ért el (a 14 fős mezőnyben). Ebben az évben rendeztük meg a jégtáncban a második EB-t, és ezen indultak először a magyar jégtáncos párok. Közülük a 14 táncpáros versenyében a Madarász házaspár 9. lett, a Parádi házaspár pedig a 11. helyen végzett. Ez a mi viszonyaink és a jégtánc viszonylag késői (1948-ban volt az első magyar jégtánc bajnokság) meghonosodását figyelembe véve elismerésre méltó teljesítménynek tekinthető. Ugyancsak az 1955-ös esztendő jelentős eseménye volt a Millenáris Pálya közepére épített műjégpálya is, mely jelentősen hozzájárult a műkorcsolyázó edzések időtartamának meghosszabbításához, sőt később a 70-es évek közepén sátort is létesítettek a pálya fölé, és így jelentősen közelebb jutottunk a fedett pályához. Ez a pálya a 80-as évek elején sajnos lebontásra került.

Az olaszországi Cortina-ban megrendezett VII. Téli Olimpiai Játékokon 1956-ban csak a műkorcsolyázásban a Nagy testvérpár vett részt és bronzérmesek lettek, míg az EB-n ezüstöt nyertek. A téli olimpián gyorskorcsolyázóink nem vettek részt. Az 1956-os Népfelkelés és a tömeges elvándorlás az élvonalbeli versenyzők nagy részének elvesztését is magával hozta. Gyorskorcsolyázásban a 16 főt számláló I. osztályú versenyzőgárda mintegy fele külföldre távozott. Ki kell jelentenünk, hogy az 1956-os Forradalom megtörte a fejlődés folyamatosságát a műkorcsolyázásban.

A Szövetség vezetése is új kezekbe került: Szollás Lászlót választották elnöknek, aki ezen funkciót 1961-ig töltötte be. 1957-ben a nehéz idénykezdés ellenére a Nagy testvérek újból 2. helyezést értek el, és a Jurek-Kucharovics páros 8. helyen végzett. Jurek Eszter pedig egyéniben is a 11. helyen végzett. Világbajnokságon műkorcsolyázóink nem tudtak részt venni, mert a Nagy testvérpárnak Marianna vízum kiadását az USA hatósága megtagadta. Hiába tiltakozott a Szövetség az ISU-nál, melynek szabályzata előírja, hogy minden benevezett versenyzőnek meg kell adni a részvétel lehetőségét, – az ISU sem tudott eredményt elérni.

Műkorcsolyázásában a következő idényben kiemelkedik a Millenáris pályán megrendezett bemutató, melyen a VB amerikai és kanadai résztvevői, – köztük Caroll Helas, David Jenkins, Barbara Wagner és Robert Paul – a világbajnokok is részt vettek.

Ezen bemutató nagy sikere hozzájárult a Magyar Jégrevü megalakításához, és a revü sikerének köszönhetően: Német Imre a Nemzeti Sportcsarnok udvarát befedette és ott rendezte be a jégszínházat, amely az amatőr korcsolyázók rendszeres nyári edzését is lehetővé tette. Bár ki mérete az igazi szabadkorcsolyázó edzésre nem volt alkalmas. Sajnos 1965-ben a Jégrévű megszűnt és ezt a Jégszínház sem élte túl.

1962-ben Szollás László lemondása után Petrák Ferenc került az elnöki székbe egészen 1964-ig, majd más elfoglaltsága miatt lemondott, de 1967 és 1972. között újból átvette az elnökséget.

1958-ban a Nagy testvérek abbahagyták az aktív versenyzést és 1959-ben a Korda-Vásárhelyi táncospár vette át a stafétabotot az EB-VB szerepléseken. 1963 és 1965 között az első 10 között szerepeltek a VB-ken, míg az 1963-as és 64-es EB-n a 4. helyezést érték el.

Itt kell megemlíteni, hogy 1961-ben megnyílt a Kisstadion, ahol 1963-ban újból Európa-bajnokságot rendezett a Szövetségünk, amelynek sikeres lebonyolítását nagyban veszélyeztette a váratlan, igen erős hóesés. A magas havat a jégpálya dolgozói a honvédség segítségével a versenyek időpontjára mindig eltávolították és a jeget “felújították”. E havazás és az 1967. évi bécsi VB alatti esők alapján az ISU az EB és VB megrendezését csak fedett és fűtött pályán engedélyezte.

Közben Szövetségünk is átalakult és Jégsport Szövetség néven a jégkoronggal együtt szerveződött újjá. Ennek megfelelően 1965- és 66-ban az elnöki tisztet Dr. Bikár Deán, a régi válogatott hokijátékos töltötte be. Ez a fúzió 1988-ig tartott, amikor a MOKSZ újra különvált és az eredeti szakágaknak szövetségeként működik ma is.

almassy1966-ban a jégtáncosok mellett feltűnik Almássy Zsuzsi, aki 1972-ig két téli olimpián vett részt. Grenoble-ban az 1968-as téli olimpián 6. és 1972-ben Sapporo-ban az 5. helyezést érte el. Sapporo-ban mint az egyetlen magyar résztvevő, a nemzetek nem hivatalos pontszám szerinti versenyében 2 pontot szerzett, így Magyarország lett a versenyzőként szerzett pontszámok alapján a legsikeresebb ország. Almássy Zsuzsi 1971-ben az EB-n Kronberger Lili és Méray Horváth Opika után a legjobb magyar női eredmény (2. helyezést) érte el. A jégtáncosok közül a Mató-Csanádi és Berecz-Sugár kettős, valamint a férfiak közül Vajda László VB és EB sikerei említendők.

Erre az időszakra esik egy változás a Városligeti Műjégpálya történetében, ugyanis az 1968-as évtől a korábbi 300 méteres pálya nemzetközi méretűre, 400 méteres pályára bővült. Ezt követően a gyorskorcsolyázásban számos sikeres nemzetközi verseny – többek között két gyorskorcsolyázó I.B.V. – került megrendezésre a “Vajdahunyad” tövében. 1968-ban a téli olimpián három férfi versenyzőnk indult gyorskorcsolyázásban: Martos György és Mihály, valamint Ivánkai György, Martos György és Ivánkai György 1500-as eredményükkel,, míg Martos Mihály az 500-as eredményével az “erős középmezőny”-ben végzett. Női vonalon erre az időszakra esik Ihászné Magyar Kornélia “egyeduralkodása”, aki nem kevesebb, mint tizenkét bajnoki aranyat szerzett 1961. és 1972. között. Ezzel valószínűleg egy nehezen megdönthető rekordot állított fel, melyet nemcsak a bajnoki érmeinek száma, hanem a válogatott szereplései is reprezentálnak. Többek között az 1964-es téli olimpián, Innsbruck-ban 18. volt 3000 méteren.

1973-ban a Sporthivatal Tapolczai Kálmánt nevezte kis a Szövetség elnökének. Az ezt követő időszakban számos vidéki műjégpálya épült, köztük a dunaújvárosi és a jászberényi. 1976-ban Tapolczai Kálmán lemondott az elnökségről, és utódjának Dr. Kozári Klárát nevezte ki a Sporthivatal.

A műkorcsolyázásban a férfiaknál Vajda László egyeduralkodásáról és a jégtáncban a Regőczi-Sallay páros sikereinek kezdetéről számolhatunk be a 70-es évek elejétől. Majd erre az időszakra jellemző, hogy műkorcsolyázásban a jégtánc veszi át a stafétabotot. Az ő eredményeik fémjelzik a magyar korcsolyázósportot. A Regőczi-Sallay jégtáncos pár szerzi meg 1980-ban a világbajnoki aranyérmet és a téli olimpián az ezüstérmet. Majd tőlük a stafétabotot az Engl-Tóth táncospár vette át.

Nagy esemény, hogy ez alatt az idő alatt nyitják meg a Budapest Sportcsarnokot 1982. február 12-én, melynek építését 1978 márciusában kezdték meg. Ebben két fedett műjégpálya; a verseny és edzőpálya kapott elhelyezést. Így végül teljesült az álom, mert az edzőpályán, mely bár kisméretű, 26×56 méteres jégfelülettel rendelkezik – ez az ISU szabályok szerinti elfogadható legkisebb méret – meg lehet kezdeni a fedett pályás edzéseket. Sajnos egy-egy jeges sportágra még így is túl kevés idő jut. Ezért versenyzőink egy része nyáron külföldi pályákon kénytelen továbbra is edzeni. A versenypálya – melynek mérete 30×61 méter, vagyis a nemzetközi szabályok szerinti normál méret – lehetővé tette, hogy újból EB-t és VB-t rendezzünk. Az 1984. évi EB, és a 1988. évi VB, valamint az 1991. évi Junior VB itt zajlott le. A rendezés mind a szakemberek, mind a közönség részéről nagy elismerésre talált.

Miután az 1966-os évtől nem vettek részt a gyorskorcsolyázóink jelentős világversenyen, vagyis csak EB-n szerepeltek elvétve – jelentős hátrányba kerültek versenyzőink. Ugyanis világviszonylatban ezekre az évekre a gyorskorcsolya sportág erőteljes fejlődése volt a jellemző, amely még a mai napig is tart. A 70-es évek végétől a Városligeti Műjégpályán soha nem látott számú fiatal húzott hosszúkorcsolyát és mégis azt kellett látnunk, hogy a magyar színekben nevelkedő Hunyady Emese osztrák színekben folytatta tovább pályafutását, mivel a sportág nem megfelelő megítélésben részesült.

 

A kilencvenes évek legelején azt kell látnunk, hogy a műkorcsolyázásban a jégtáncosoktól a leányok veszik át a stafétabotot. Elsősorban Czakó Krisztina szereplése kiemelkedő, aki 92-ben először indult Junior VB-n és 1993-ban már 7. helyezést, 1994-ben pedig ezüstérmet nyert. Czakó Krisztina az Európa-bajnokságon 1993-ban indult először és a 6. helyen végzett, amit 1994-ben is megismételt. Kétségtelen, most ő a magyar műkorcsolyázás elsőszámú reprezentálása és remélhetőleg még nagyon sok szép és kiemelkedő eredménnyel gazdagítja a magyar műkorcsolyázás éremgyűjteményét a világversenyeken.

Dr. Kozári Klára után a MOKSZ közgyűlése Vásárhelyi Pált választotta meg elnökévé 1990-ben, és az 1994. évi közgyűlés ezt a tisztséget újból rábízta, míg Sallak Györgyöt főtitkári tisztségében megerősítette. Szintén nagy eseménynek számított a székesfehérvári műjégpálya befedése, ami némileg enyhítette a jégkorong sporttal való edzésidő-megosztás arányát, és lehetővé tette, hogy a jégtánc bajnokság egy része, valamint az 1993. és 1994. évi formációs bajnokság már itt kerüljön megrendezésre. Ezen a fedett jégpályán tartottuk meg az 1993. évi nemzetközi műkorcsolyázó versenyt és ugyanakkor megtartott nemzetközi műkorcsolyázó bírói szemináriumot is. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ez a műjégpálya a befedése óta szinte a short-track szakág fellegvárává vált és bajnokságok sorozatát rendezték itt, valamint megszámlálhatatlanul sok országos rekord születésének helyszíne lett.

A műkorcsolyázás a magyar korcsolyázósport legeredményesebb szakágának számít. Csodálatos a múltja és reméljük, hogy ugyan ilyen szép a jövője. Ezért reménykedünk, hogy Czakó Krisztina az 1995. évi Ifjúsági VB-n, amely 1994. november 21-27. között kerül a Budapest Sportcsarnokban megrendezésre, – megismétli, illetve növeli eddigi sikerét. Krisztina 1994. évi 2. helyezésének köszönhetően induló további két lány, valamint Vidrai Szabolcs a fiúknál és a Szabó-Sári táncospár is jó eredményekkel fogja öregbíteni a magyar műkorcsolyázás hírnevét. (Persze mire az évfordulót ünnepeljük, már éppen túl leszünk ezen a megtisztelő VB-n és így már értékelhetjük az elért eredményeket.)

A 125 év sporteredményeinek előkészítői a versenyzők mellet az edzők, a vezetők és a társadalmi aktivisták voltak, akikről név szerint nem volt lehetőségünk szólni, s ezért most sok-sok köszönet nekik is. Valamint reméljük, hogy a következő jubileum krónikása még jobb eredményekről és a mai nehéz edzéshelyzet javulásáról – ami persze össze is függ – fog tudni beszámolni.

1995-től jelentős változás következett be a MOKSZ életében. Új típusú elnökség kezdte meg működését, ahol mind az 5 szakág képviselője 3-3 fővel teljesen egyenrangú tagként volt jelen. Még ebben az évben dr. Vásárhelyi Pál a Szövetség elnöke lemondott külföldi megbízatására való tekintettel. Feladatait dr. Bathó Ferenc, az akkori gazdasági alelnök vette át megbízott elnökként.

A következő évi választáson a közgyűlés újraválasztotta tisztségviselőit és megválasztotta dr. Bathó Ferencet elnökké. Ebben az időszakban a főtitkári posztot továbbra is Sallak György látta el. A szervezett munka meghozta eredményét és mind az öt szakában jelentős sportsikerek születtek. Műkorcsolyázóink, jégtáncosaink, gyorskorcsolyázóink és rövidpályás gyorskorcsolyázóink Európa élvonalába kerültek, számos nemzetközi siker koronázta tevékenységüket, a szinkron korcsolyázás pedig egyre több vidéki városban hódított és vált a város sportéletének részévé.

A Szövetség sportdiplomáciai tevékenysége is jelentősen erősödött. Tagjai ebben az időszakban is jelentős szerepet játszottak a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség életében. Martos György, Szövetségünk alelnöke tagja az ISU elnökségének, Regőczy Krisztina az ISU edzőbizottságának tagja, Sallak György vezetője az ISU Fejlesztési Programbizottságának.

sallaiekA Magyar Olimpiai Bizottságban Szövetségünket dr. Bathó Ferenc elnök (aki a MOB elnökségének is tagja), Sallak György főtitkár, és Regőczy Krisztina jégtánc világbajnok képviseli.

Súlyos veszteség érte a korcsolyasportot szerető sporttársadalmat, mivel 1999 júliusában meghalt dr. Terták Elemér, aki hosszú éveken keresztül a nemzetközi Korcsolyázó Szövetség elnöki tagja volt, a MOKSZ alelnöke, örökös tiszteletbeli elnök.

Korcsolyázóink rendszeresen kiváló eredményeket értek el a téli olimpiákon.

Az 1998-as téli olimpián Sebestyén Júlia tizenötödikként, Vidrai Szabolcs tizenharmadikként fejezte be egyéni szereplését. A Budapest Sportcsarnok leégése szinte megbénította a sportágat. A pályahiány addig is katasztrofális volt – főleg az élsport, a versenysport számára. Ennek ellenére a 2000-es évad – főleg a nőknél sikeresnek mondható. Az Európa-bajnokságon a nemzetközileg is elismert Sebestyén Júlia a hatodik, Dorofejev Tamara a kilencedik, Poth Diána a tizenegyedik helyen fejezte be a versenyt.
2002-ben a Salt Lake Cityben rendezett téli olimpián Sebestyén Júlia a tizenharmadik helyen végzett, a világbajnokságon nyolcadik lett.

A 2004. év kiemelkedő jelentőségű a Szövetség életében. Ebben az évben – 20 év után Budapesten – került megrendezésre a Műkorcsolyázó Európa Bajnokság. Az Európa Bajnokság kimagasló sportsikert hozott: a MOKSZ történetében először Sebestyén Júlia személyében Európa-bajnokot üdvözölhetett a sportszerető budapesti közönség. Az aranyérem mellett Sebestyén Júlia műkorcsolya európabajnokot a Magyar Köztársaság Elnöke magas állami kitüntetésben részesítette, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.juli4

Ugyanebben az évben dr. Nagy Lászlót korcsolyás életútja elismeréseként a Magyar Köztársaság sportminisztere “Csík Ferenc” életműdíjban részesítette.

2004-ben az ISU kongresszusa megváltoztatta a műkorcsolyázás és jégtánc valamint a szinkronkorcsolyázás pontozási szabályait. A 0-tól 6 pontig terjedő értékelési rendszert eltörölte.

A 2005. év az intenzív felkészülés jegyében telt, mivel Szövetségünk meg akarta mutatni, hogy hosszú évtizedek óta kimagasló eredményeket ér el a Torinói Olimpiai Játékokon. A kvalifikációs versenyek eredményeképpen a célkitűzésünket sikerült elérni, és a műkorcsolya szakágban Sebestyén Júlia, Pavuk Viktória és Tóth Zoltán szerezte meg a részvétel jogát, jégtáncban Hoffmann Nóra – Elek Attila páro.

2006-ban a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség tisztújító közgyűlést tartott, ahol újraválasztották a tisztségviselőket, dr. Bathó Ferenc újabb ötéves elnöki megbízást kapott, míg a Szövetség alelnökei újólag Balika István és Martos György lettek.

A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség történetében először Magyarországon került megrendezésre az ISU 51. Kongresszusa, ahol sor került a tisztségviselők megválasztására.

Több mint 200 küldött részvételével a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség elnökségének felkérésére 2006. június 24‑e és július 1-je között Budapesten rendezte meg az ISU 51. Kongresszusát.

A Kongresszuson az ISU 70 tagszervezete vett részt, gyakorlatilag az összes ISU tagország képviselői jelen voltak a budapesti rendezvényen. A hivatalos kiküldött napirendi pontokat a Kongresszus megtárgyalta, sor került az ISU alkotmány, az általános szabályok és a részletes szakági szabályozások módosítására. A Kongresszus azért is volt rendkívül fontos, mert a szabályok szerint sor került a tisztségviselők újraválasztására is. Az előkészítő munka eredményeként a Korcsolyázó Szövetség elnöksége által elhatározott koncepciót mind a személyekre vonatkozóan, mind pedig a szabályzatokra vonatkozóan szövetségünk delegáltjai sikeresen végrehajtották.

A Nemzetközi Szövetség elnökét Ottavio Cinquanta-t újraválasztotta a Kongresszus, valamint Martos Györgyöt, szövetségünk alelnökét is megerősítették ISU elnökségi pozíciójában. Az ISU Fejlesztési Bizottság vezetője továbbra is Sallak György, szövetségünk főtitkára lett.

Összefoglalva, sikeres kongresszust rendeztünk, mind a nemzetközi tisztségviselők, mind a hazai közvélemény elismeréssel adózott a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség rendezőinek.

Szövetségünk 2006/2007 évben három kiemelkedő nemzetközi ISU versenyt rendezett. Időrendben ezek a következők voltak:

Budapesten, a Gyakorló Jégpályán került lebonyolításra 2006. augusztus 31-szeptember 3-a között a Junior Grand Prix Műkorcsolyázó és Jégtánc versenyre. A férfiaknál 17 ország 22 versenyzője, a nőknél 22 ország 25 versenyzője, a párosoknál 5 ország 11 párosa, a jégtáncban pedig 10 ország 15 jégtáncosa vett részt.

 

Seat