moksz Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Vissza 2017. december 6.

Vidrai Szabolcs nagyinterjú

Vidrai Szabolcs több növendéke is jégre lépett a XI. Mikulás Kupán, az egyik jégkészítésé szünetben azonban megkérdeztük pár dologról. Kubis Lotti készítette az interjút.

Hogyan készültetek a jelenlegi versenyre, milyenek a tapasztalatok?
Nagy várakozással és intenzíven készültünk. Ez egy tradicionális, nívós verseny, úgyhogy mindenki beleadott apait-anyait, mind a gyerekek, mind az edzők. Úgy érzem, hogy próbáltuk a legjobbat teljesíteni, ami lehetséges.

Mi a helyzet Miskolcon és Budapesten?
A pesti gyerekek rendkívül jól szerepelnek, azt gondolom, hogy az egyik legeredményesebb klub vagyunk itt Pesten, akik rendre hozzák az elvárt eredményeket. Miskolcról pedig nehezebb helyzetből érkezünk, nincs annyi lehetőségünk, nem olyan adottak a feltételek. Ennek ellenére szereztünk már aranyérmet is az egyik kategóriában, illetve több korcsolyázónk megdöntötte az eddigi legjobb pontjait.


Hogyan készíted fel a versenyzőid az ilyen és ehhez hasonló megmérettetésekre?
Én egy nagyon versenyorientált edző vagyok, szeretek versenyre járni a gyerekekkel, nagyon hasznosnak tartom, úgyhogy nálunk a rutinmunkán kívül a versenyzés és a versenyre való felkészülés is a mindennapok része. Fontos, hogy minél több megmérettetésre vigyem a srácokat, mert annál rutinosabbak lesznek, annál jobban belejönnek, megszeretik, tudnak teljesíteni. Nálunk a felkészülés nagyon erős munkát kíván, nagyon szigorú feltételek között, én mégis azt pártolom, hogy minél több versenyen vegyenek részt.

Miért kezdtél el korcsolyázni, hogyan szeretted meg ezt a sportágat?
Teljesen véletlen történt, kaptam az unokatesómtól egy levett korcsolyát, hogy próbáljam ki, ha van kedvem. Elkeveredtem a műjégpályára, ahol anyukám szólt egy edzőnek, hogy picit nézzenek rám, mert félt, hogy elütnek a gyorsan korcsolyázó srácok, így ragadtam egy jégiskolában. Sokan a tévét nézve lesznek szerelmesek ebbe a sportágba, de nálam nem volt különösebb oka.

Mégis komoly sikereket értél el, például te voltál a magyarok közül az első, akinek sikerült a négyfordulatos ugrás. Milyen érzés volt?
Nyilván nagyon-nagy dolognak tartom ezt a mai napig és hihetetlenül jó érzés is volt. Egyébként ez egy érdekes történet, mert soha nem tanultam a négy fordulatos ugrást. 1997-ben Pesten volt egy junior vébé, amelyen én is részt vettem. Az akkori legjobb orosz korcsolyázó, aki meg is nyerte azt a világbajnokságot, fent ült a tribünön az edzőjével, én pedig meg akartam mutatni, hogy én is elég jó vagyok, – nyilván a tripla fordulatos ugrás előtte már olyan állapotban volt, hogy alkalmassá tette azt, hogy négyest is lehessen ugrani –  ezért mondtam az edzőmnek, hogy megpörgetnék egy négyest. Nyilván nem akarta engedni, hisz két napra rá volt a verseny, nem is volt az ugrás a programban, nem értette, mégis hogy gondolom. De én szerettem volna megpróbálni és azt hiszem a harmadik ugrás sikerült is. Ennyi a sztori, igazából a mai napig ezen nevetek. Sosem tanultam, csak megugrottam.
Ha már a sportágbeli sikerekről van szó, nemrég a miskolci Havasszépe egyesület elnöke-edzője lettél. Ez szakmailag mit jelent számodra? Nem könnyű feladat edzősködni, mellette az elnöki feladatkört is ellátni, állandóan Miskolcra utazni. Ezt hogy lehet kivitelezni?
Ezek mellett még amúgy autógumikat is árulok, ha érdekel 😀 Azt tudni kell, hogy több mint 10 éve járok ehhez az egyesülethez dolgozni hétvégenként. Ez nem változott, most is így tudok lejárni. Az elnöki pozíció lehetősége úgy adódott, hogy az előző vezetés úgy érezte, átadná a terepet az újításoknak, fiatalabbaknak, hogy kicsit modernizálják az egyesületet. Bevallom, nem könnyű, mert az elnökség mellett próbálom a szakmai munkát is úgy végezni, ahogy eddig, vagy még jobban. Hiszen évről-évre, napról-napra én is látok új dolgokat, tanulok. Ami nehézséget okozott az elején és – jó értelemben – egy kicsit megszenvedtem vele, az az, hogy ez egy külön szakma. Egyesületet vezetni, mint elnök, akár szakmailag, akár gazdaságilag: ezt mások évekig tanulják. Én élesben tanulom meg ezt a műfajt. Már kezdek belerázódni. Nagyon komoly átalakítási terveim vannak, egy más, nívós szintre szeretném hozni ezt az egyesületet. Azt is mondhatjuk, hogy össze kell szednem ezt a régiót, úgy érzem, hogy még a közelében sincs egy pesti szintnek és a lehetőségek sem megfelelőek. Jelenleg ezen dolgozom, nem könnyű, de kihívás, aminek örülök is.

Egy általános tendencia, hogy aki Miskolcon sikeres, az Pestre költözik, hogy fejlődhessen.
Így van, ahogy mondod, ez igaz és sajnos még mindig jellemző. Jelenleg az utánpótlást szeretném még jobban felfejleszteni, hogy egy teljesen új gondolkozásmóddal, új hozzáállással, új működési morállal a kisgyerekeket, az óvodás korosztályt be lehessen vonni és jó lehetőségeket adni nekik. Így megint tudunk egy olyan generációt építeni, akik ha ott kinövik magukat, akkor Pestre jönnek. Ez szomorú is meg jó is, mert helyben nem tudok nekik olyan lehetőséget nyújtani, ami az igazi felnőtt, junior szinthez kell. Ez is egy lehetőség nekik, hogy tovább kamatoztathassák azt, amit kiskoruktól belefektettek a sportba, de ez egy hosszú folyamat, ehhez egy teljesen új generációba kell belenyúlni.

Edzői pályafutásod elején a Forgó testvérek, Fanni és Kristóf a te kezed alatt érték el legnagyobb junior sikereiket. Milyen volt a közös munka?
Igen, a két Forgó gyerek egy hatalmas büszkeség, velük nagyon jó volt együtt dolgozni. Azon túl, hogy a munkamoráljuk tökéletesen hozta azt, ami az élsportban elvárható, dolgos, szorgalmas és még intelligens gyerekek is voltak. A mai negyven éves fejemmel mondhatom azt, hogy szinte együtt tanultuk a szakmát, mert akkoriban, csak pár évvel azelőtt kezdtem az edzősködést és együtt fejlődtünk, ameddig az utunk együtt ment. Nagyon kellemes és jó emlékeim vannak velük és jóban is vagyunk a mai napig. Például Kristóf nagyon jó művész és ügyes koreográfus is, ezért az egyik miskolci srácot, Szoboszlai Tamást, akit már hosszú évek óta nevelek, Kristófhoz küldtem, hogy csináljon neki egy programot. Úgy gondolom, Tomi idén megütötte azt a szintet. Hétvégenként jár fel Budapestre és csinálja Kristóffal a programját. Így egyfajta együttműködés is megmaradt. Plusz a múlt héten vettek gumit az autójukra.

Fontos szakmai kapcsolatod, hogy együtt dolgozol a 2004-es Európa-bajnok Sebestyén Júliával a Sebestyén Korcsolya SE-nél. Miért fontos, hogy legyen egy férfi edző is a versenyzők mellett? Miben más egy férfi edző hozzáállása vagy szemlélete?
Ez már egy 4-5 éves történet, akkoriban kezdtem visszaszállingózni a jégpályára Budapesten. Juli megkeresett, hogy be tudnék-e neki segíteni, tudnánk-e együtt dolgozni, akár napi szinten is. Nagyon jól kiegészítjük egymást. Sokat egyeztetünk szakmailag, ha vannak megoldásra váró feladatok, akkor együtt keresünk megoldást arra, milyen módón, hogyan tudjuk segíteni az adott korcsolyázót. Teljesen jól működik ez a munkakapcsolat.

Hogyan és mennyire tudod motiválni a fiúkat, hogy korcsolyázzanak? Hiszen nagyon sok helyen a műkorcsolya, a jégtánc női sportként él a köztudatban, vagy legalábbis nem tipikus férfisportként.

Nagyon fájó kérdés ez, és teljesen igaz. Jelen pillanatban abban a körben, ahol én mozgok, az a feladat, hogy egyáltalán eljussunk olyan fiúkhoz, akiket lehet motiválni, mert nem igazán jönnek be korcsolyázni hozzánk. De több módon tudom őket biztatni, legalábbis az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Egyrészt azzal, hogy azt emelem ki, hogy a műkorcsolya a művészi oldala mellett egy akrobatikus, ügyességi sport is, amely kihívást jelenthet számukra. Amennyiben nem tudom őket megfogni az akrobatikus, művészi oldalával, – és itt egy kicsit viccesre venném ennek a mondatomnak a végét – akkor azt mondom, hogy nagyon szépek a korcsolyázó lányok, így mindenképpen érdemes kipróbálni, mert kevés a fiú, sokkal több a lány, butaság nem ide jönni.

Mivel foglalkozol az autógumi árusításon kívül, amikor épp nem a korcsolya tölti ki az idődet?

Amikor épp nem autógumit árusítok, ahol szerencsére nem irodához kötött a munkaköröm, akkor a családommal töltöm az időmet. Két gyönyörű szép kislányom van és csodás feleségem. Azt kiemelném, hogy rengeteget dolgozom, de igyekszem minél jobban beosztani az időmet, úgy gondolom sikerül is, emberi időben találkozunk otthon, a gyermekeim teljes mértékben megkapják az apukájukat. Igyekszem minél jobb édesapa lenni a számukra.

Hogyan értékeled a korcsolyasport hazai helyzetét?

A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetségnek véleményem szerint abszolút új gondolkodásmódja van. Az elmúlt év tapasztalatai alapján teljesen megváltozott az, hogy hogyan bonyolítják le az eseményeket, hogy milyen követelményeket állítanak, milyen képzések vannak. Szeptemberben minden képzésen részt vettem és rendkívül hasznosnak találtam a munkájukat. Látom, hogy fejlődünk, ami nagyon szimpatikus, ez a fejlődés pedig motiválja a tagszervezeteket, edzőket, egyesületeket. Ezt feltétlen el szerettem volna mondani, mert nagyon szuperek a képzések. Vannak elvárások, természetesen ebben van némi szigor és egy kevés nyomás is, de azt mondom, hogy ez hasznos. Rendezettnek, átláthatónak tartom a jelenlegi helyzetet.

Remélem ez így is marad, mert megérdemli a figyelmet a sportág. Köszönöm az interjút!

Itt pedig megnézhetitek a sokak kedvence “motoros” programját, amit 1998-ban futott.

 

Pure sports Ice Cube Papírmadár Seat
X