moksz Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Vissza 2018. február 12.

Magyar bírók a nemzetközi porondon

Két magyar bíró is tevékenykedik a rövidpályás gyorskorcsolya versenyen. Pádár Beáta, bíró asszisztens és a pályán belülről követi az eseményeket, dr. Kövér Balázs, videó bíró pedig a palánkon kívül a monitor előtt tevékenykedik. Velük beszélgetett Holub Katalin, a MOKSZ sajtófőnöke.

“Általában fél hétkor ébredünk, attól függően, hogy milyen feladat vár ránk. Ha  versenynap van, akkor már előtte kimegyünk videókat elemezni” – mesélték bírói munkájukról Pádár Bea és dr. Kövér Balázs.

„A ruhánk az utolsó pillanatban lett kész. Kaptunk egyen nadrágot, inget és nyakkendőt. Utóbbinak olyan a színe, mint az önkéntesek öltözetének élénk árnyalata. Elküldtük a méreteket, de mindenkinek kicsi lett.  Az egyik kollégánk le is fotózta magát, mert úgy nézett ki, mintha az érettségi ballagós öltönyét viselné, pedig 60 éves. A koreai szabók háromszor varrták át mindenkinek.”

Bettinek és Balázsnak is ez az első olimpiája ez. Ifjúsági olimpián szereztek már tapasztalatokat, de – elmondásuk szerint – ez most nagyon más élmény. Eleve hogy három hétig tart, sokkal kevesebb futamban. 2 – 2,5 órába belesűrítették az egész versenynapot.

„Azért ez kevés, a világkupán reggeltől estig ott vagyunk. Lemegy egy nap száz futam. Ott a délelőtt arra van, hogy ráhangolódjunk, s  akár 10 olyan futam, ahol egyértelmű továbbjutások vannak. Itt azonnal belecsöppentünk a sűrűjébe mi is.  A férfi B döntőt leszámítva mindenhol kemény.”

„Nagyon jó látni a mieinket a jégen. Egyfolytában azért szorítok – mondja Balázs -, hogy ne csináljanak semmi vitathatót,  Semmi olyat hogy ellenük kelljen dönteni.  Érezni, persze érzem, hogy nagyon dobog a szívem, sokkal jobban. Azért drukkolok, hogy ne kelljen nekünk beavatkozni.”

Aztán Betti vette át a szót.

„A legrosszabb az, hogy az egészet kell figyelni, nem csak a magyarokat. A váltónál nekem borzasztó volt. Megkaptam Kanadát. Őszintén szólva nagyon nehéz helyzet, hogy két fele kell koncentrálni. Szakemberként és magyarként másként. Megtanultuk, nekünk ezt profihoz méltón kell kezelni. Ha kizárás van, vagy győzelem, ugyan úgy kell megélni. Legalábbis törekedni erre.”

A kérdésre, hogy zárt-e ki magyar versenyzőt, így felelt Balázs:

„Sajnos, igen. Az ifjúsági olimpián döntőbíróként Ádót. Abból a szempontból is más az olimpia, hogy míg egy világkupán simán odamegyek a csapathoz köszönni, megöleljük egymást, ezt most nem tehetjük meg. Legfeljebb egy kézfogás, esetleg  összemosolygás fér bele. Az  ő védelmükben és a mienkben is. Csak a függönyök mögött lehet helye az érzelmeknek. Ott is csak óvatosan. Tegnap, amikor kijött Ádó a váltó után, találkoztunk.  A fejét a vállamra hajtotta. Pedig Ádó nem ez. Sanyira  sokkal inkább jellemző. Érzelmesebb típus. Én is nehezen tudtam kezelni a helyzetet.  Kis híján könny szökött a szemembe. Hatalmas teher van rajtuk, de a hiba az hiba. Van olyan okos  hogy ezt ő is belássa. Az aggályos mozdulat valószínűleg reflex nála.  Az ifjúsági világkupán is ezt csinálta. Ha valaki megelőzi,  nem akarja, és azonnal ráborít.”

Annyira gyors minden, Ti hogyan érzékelik?

„Én pont ezért szeretek a jégen lenni –ragadta magához a szót Betti. Próbálom követni a jégen történt eseményeket. Hihetetlen koncentráció egyszerre hogy az egészet átlásd , rögtön  észrevedd azt a szituációt amiből gond lehet. Folyamatosan fényképezel a szemeddel, és utána vissza hívod a filmet. Melyik volt belül, melyik volt kívül? Külső lökött, belső lökött? Én a videóban nem vagyok jó. Az 1500 méter különösen nehéz. Itt van a legtöbb helyzet. Berni úgy fogalmazott, cicaharc. De ez sokkal keményebb. Inkább oroszlán vagy tigris. Szerintem a döntőbíró is nagyon izgult, amikor kilencen álltak rajthoz.”

Szabadidős programokkal is kedveskedtek a szervezők ?

„Elvittek minket egy halászfaluba és egy – a koreai szerelmi történetre épülő – pikáns fallosz múzeumba is. Mondhatom, sokat nevettünk. Fényképeket csak mi csináltunk. Korosztályban mi vagyunk a legfiatalabbak. A helyi „Rómeó és Júlia” egy kis halászfaluban nőttek fel. Nagyon szerették egymást. Amikor megfulladt a leányzó, ment volna a fiatalember halászni, de nem tudott halat fogni annyira fájt a szíve. Dühös volt a tengerre és belevizelt. Csodák csodájára másnap sikerrel járt. Persze van némi ellentmondás mindebben. A koreaiak szerint sem illő viselkedés. A tenger istenét  gyalázza meg. Mégis innen vezették át és ezt minden évben megünneplik, mint a gazdagság, termékenység és jólét jelképét.

„Holnap lesz egy Team Leader meetingünk délután. Talán ez az első nap, amikor délelőtt tudunk egy kicsit pihenni. Úgy be vagyunk osztva, hogy aludni sincs időnk. Ahogy bajnokaink a jégen, nekünk is nagyon meg kell dolgoznunk  az elismerésért. Hiába van valakinek tekintélyes rutinja, vagy valamilyen szintű ajánlása bárki által is,  ha még nem dolgozott vele a döntőbíró, nem tudja mennyire számíthat rá, hogy ítél meg helyzeteket. Hasonlóan, mint ő vagy teljesen másként. Valóban jól lát-e  a pályán? Folyamatosan bizonyítani kell.”

Ice Cube Seat
X