moksz Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Vissza 2018. március 1.

Több terányi tapasztalat és tudás

„Az olimpia extrém helyzet, a sportolók versenyrutinját tekintve is.  Az Európa-bajnokság,  a világbajnokság és a világkupa három, legfeljebb négy napig tartó eseménysorozat. Itt közel egy hónapról, s benne mindössze öt versenynapról beszélünk. Persze csordultig kitöltjük edzésidővel a fennmaradó napokat. Nekem más csapatok munkáját is figyelemmel kell kísérnem. Reggeltől estig dolgozom, ahogy a versenyzők. 28 nap pihenőnap beiktatása nélkül. Nagyon sok, azoknak is, akik otthon maradtak, és segítenek nekünk. Rengeteg munka, erőfeszítés, egyeztetés.  Mindenben nagyon sok ez. Testileg, lelkileg. Viszont van, ami mindezt feledteti. Ezek a versenynapok. A szurkolás, a drukk, az első randi élmény. Izzad a tenyered, gyomorgörcsöt  érzel, s még ennél is több elégtétel a sok áldozatért, a versenyzők szereplése.  És akkor még hátra van a mai nap…” –  mesélt munkájáról a nemzeti válogatott csapata mellett Illefalvi Zsolt,  annak a bizonyos történelmi aranynak a délutánján, amikor ő már hosszú órákkal előtte az üres csarnokban ült,  várta a kezdést,  s miközben várt, levideózta, amit látott,  azért hogy nekünk is megmutathassa.

Ehhez ért ő. Úgy, mint más senki. Tőle származnak a Hunskate Facebook oldalának legremekebb mozgó képei,  mert időt és fáradtságot nem kímélve,  saját feladatain túl,  arra is van figyelme,  hogy sportágat,  a sportolókat,  s nem utolsósorban az értük dolgozó csapatot népszerűsítse.  Knoch Viktor  olimpiai aranyérme apropóján írta hogy egy kép, többet mond, mint ezer szó.  Valóban. Tozsi,  ahogy mindenki hívja őt, a részletek, a gesztusok embere.  Szépen példázza, hogy a hosszú út utáni érkezésemkor  szendviccsel kedveskedett,  s az olimpia utolsó délutánjára szervezett rendhagyó sajtótájékoztatónkon,  amikor mindenki rengeteget beszélt,  eltűnt pár pillanatra,  fordult egyet, majd megjelent annyi flakon vízzel,  amennyi a kezébe, zsebébe fért.  Az olimpiai csapat körüli stáb bemutatásának azért maradt a végére,  mert még ebben is egy érdekességgel akart szolgálni. Egyenleget szeretett volna vonni valami olyasmiről, amibe rajta kívül senki nem lát bele. S akkor jöjjenek a Tőle kapott száraz tények: 700 km-t autózott, 1,4 terrát vett fel, ami kb. 50 giga tömörítve, 269 és fél órát volt jégen.

Több mint 1 terrányi tapasztalattal,  rengeteg szép élménnyel,  az öröm és a bánat könnyeivel,  elbúcsúztunk Phjongcshangtól.  De a Forma 1-hez hasonlóan,  a rövidpályás gyorskorcsolyára is igaz,  hogy a cirkusz száguld tovább. A  következő állomás –  a varsói Junior VB után –  a montreáli világbajnokság.  Ahol ismét  rajthoz állnak  azok,  akik a látszólag  véresnek tűnő küzdelmek után, kezet fognak és gratulálnak egymásnak.  Ott lesznek a jégen.  Ahogy ott lesz Tozsi is, aki nélkül a külföldi csapatok már el sem kezdik az edzést.

Pure sports Ice Cube Papírmadár Seat
X